keseru@vktiroda.hu
0620 / 916 - 0200
ENG

Egy ötlet levédése. Lehetséges?

Az ötlet és a kifejeződés közötti különbségtétel

Lehetséges-e levédeni egy ötletet? Már az 1800-as évek végén kialakult a szellemi tulajdon két nagy zászlóshajója, a szabadalmi jog és a szerzői jog közötti különbség a védelem tárgyát illetően. A két terület közötti legalapvetőbb választóvonal az ún. „idea/expression dichotomy”, azaz az ötlet/kifejeződés dichotómia. Ennek lényege, hogy a puszta ötlet kizárt a szerzői jogi védelemből, és csak akkor nyer védelmet, ha az valamilyen formában kifejeződésre is jut a külvilág felé. Azonban a szerzői jog még ekkor sem az adott ötletet, elgondolást, elvi struktúrát védi, hanem annak az adott formában megvalósuló kifejeződését, megformáltságát.[1]

Ez az elv a 19. századi amerikai szerzői jogban fogant meg, amely aztán világszerte a szerzői jogok alapvető jellemzőjévé vált, végül pedig a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonatkozásairól szóló Egyezmény (a továbbiakban TRIPS) és a WIPO Szerzői Jogi Szerződése (a továbbiakban WCT) révén normatív szinten is rögzítésre került. A TRIPS 9. cikk (2) bekezdése ekként vette át az amerikai doktrínát: „A szerzői jogi védelem a kifejezésre (expressions), és nem pedig önmagában az ötletekre (ideas), eljárásokra, működési módszerekre vagy matematikai elméletekre vonatkozik.” A WCT 2. cikke szinte szó szerint ugyanígy fogalmaz, habár az első szövegtervezetben még nem szerepelt ez a fordulat (mivel annyira magtáról értetődőnek tekintették), ám a japán delegáció szoftverekre vonatkozó javaslátát általánosítva végül bekerült az egyezménybe, megerősítve ezzel a TRIPS-ben foglaltakat.[2]

Selden v. Baker ügy: az ötletet nem védi a szerzői jog

Az ötlet és annak kifejeződése közötti elhatárolás az USA Legfelsőbb Bíróságán 1879-ben született Baker v. Selden ügyben hozott ítéletnek köszönhető. A jogvita hátterében a Charles Selden által az 1850-es évek végén kidolgozott számviteli és könyvelési módszer állt. Selden az Ohio állambeli Hamilton megye kincstárában volt vezető könyvelő, és kidolgozott egy olyan újfajta számviteli rendszert, amely egyszerűbb, gyorsabb és hatékonyabb volt az addig alkalmazott szisztémához képest. Selden az ötletét kamatoztatni kívánta, így ennek első állomásaként hat gyakorlati kézikönyvben leírta módszere lényegét és alkalmazhatóságát, emellett pedig 1865-ben megállapodást kötött Hamilton megyével a módszer használatáról. Selden terve az volt, hogy jó pénzért az egész USA-ban, minden kihelyezett állami kincstárban licenciába fogják venni a könyvelési rendszerét.[3]

A nagyratörő tervek azonban sosem realizálódtak, más megyék nem vették át a technikát, mi több, 1867-ben W. C. M. Baker, az Ohio állambeli Green megye auditora közreadta saját számviteli metódusát, amely hasonlított Seldenéhez, és ugyanazokat az előnyöket kínálta, sőt, bizonyos részeiben még túl is szárnyalta azokat. 1871-re Baker már negyven megyének és több magánvállalatnak adta el könyvelési szisztémáját (jóval alacsonyabb áron kínálva, mint azt Selden tette). Ugyanebben az évben Selden meghalt, de ezt követően özvegye keresetlevelet nyújtott be Baker ellen szerzői jogi jogsértésre hivatkozva, mivel álláspontja szerint Baker a férje könyvei alapján írta meg a sajátját.[4]

Az ügy megjárta a teljes amerikai igazságszolgáltatást, míg végül a Legfelsőbb Bíróság Bakernek adott igazat. A döntés több szempontból is jelentős. Egyrészt rávilágított arra, hogy mi a különbség az ötlet és a kifejeződés között, másrészt elhatárolta egymástól a szabadalmat és a szerzői jogot. Több példán keresztül bemutatták, hogy valamilyen megoldás leírása és könyvként történő kiadása nem eredményez magán a megoldáson kizárólagos jogokat. Ha a gyógyszerész leírja, miként készít el egy új készítményt, vagy a mérnök miként old meg egy építészeti kihívást, azon a megoldáson még nem fog kizárólagos jogokat szerezni. Hasonlóan Seldenhez, ők is csak arra az adott írásműre nézve élveznek védelmet (azaz például engedélyük nélkül nem használhatják fel a szövegét, nem adhatják ki), de maga a megoldás nyilvánossá válik. Ha valaki a megoldást is szeretné kisajátítani, akkor szabadalmi oltalmat kell igényelnie, mert a szerzői joggal szemben az nem egy konkrét kifejeződési formát véd, hanem a mögötte meghúzódó megoldást. Azonban ekkor sem elég a puszta ötlet, hanem egy megvalósítható műszaki megoldást kell kidolgozni. Selden özvegye csak akkor léphetett volna fel eredményesen, ha a könyvelési módszerét szabadalmi oltalom védi, de ez nem állt fenn (azzal a bíróság nem foglalkozott, hogy egyébként egy ilyen megoldás szabadalomképes-e). Valódi szerzői jogi jogsértés pedig nem történt, mert Baker nem plagizálta Selden könyveit és más módon sem sértett személyhez fűződő vagy vagyoni jogokat.[5]

Az ügy tanulsága tehát, hogy a szerzői jogi védelem csak egy idea adott formában történő kifejezését védi, de nem a benne rejlő ötletet. Maga az ötlet közkincsbe tartozik, azt saját szellemi tevékenysége során bárki felhasználhatja, és megalkothatja belőle saját kifejezési formáit, amelyre már védelmet igényelhet.

Lábjegyzetek

  1. von Lewinski, Silke: International Copyright Law and Policy, 2008, Oxford University Press, Oxford, 123.
  2. A japán javaslat arra irányult, hogy a szoftverek szerzői jogi védelme ne terjedjen ki a használt programozási nyelvre, szabályra vagy algoritmusra. Ficsor Mihály: The Law of Copyright and the Internet. The 1996 WIPO Treaties, their Interpretation and Implementation, 2002, Oxford University Press, Oxford, 457-460.
  3. Megjegyzendő, hogy emellett szabadalmi bejelentést is tett a könyvelési módszerére, szabadalmat azonban sosem kapott. Az elutasítás oka nem ismert, de mai szemmel nézve egyértelmű, miért nem részesülhetett szabadalmi oltalomban a könyvelési módszer. Feltehetően már akkor is létezett az az elbírálói gyakorlat, hogy a puszta üzleti módszereket és információk rögzítését kizárták az oltalomból, pár évtizeddel később pedig már a bírói gyakorlatban is megjelentek e kizáró okok. Érdemes megemlíteni, hogy az 1990-es évek végétől kezdve a Bilski-ügy hatására az USA-ban lehetséges szabadalmat szerezni az üzleti módszerekre.
  4. Bracha, Oren: Commentary Baker v. Selden (1879), 2008, in Bently L. – Kretschmer M. (eds.): Primary Sources on Copyright (1450-1900), oldalszám nélkül, 2015.08.22.
  5. Baker v. Selden, 101 U.S. 99 (1879), U.S. Supreme Court, link, 2019.05.04.
Ezt az oldalt Dr. Keserű Barna Arnold, a Győr-Moson-Sopron Megyei Ügyvédi Kamarában bejegyzett ügyvéd (székhely: 9021 Győr, Munkácsy Mihály utca 1-5.) tartja fenn az ügyvédekre vonatkozó jogszabályok és belső szabályzatok szerint, melyek az ügyféljogokra vonatkozó tájékoztatással együtt a www.magyarugyvedikamara.hu honlapon találhatóak. Az oldalon elérhető blogbejegyzések, cikkek nem minősülnek konkrét jogi tanácsadásnak, ajánlattételnek vagy erre történő felhívásnak. Célja, hogy az érdeklődő tájékozódni tudjon Dr. Keserű Barna Arnold szakterületeiről és szolgáltatásairól.
© Dr. Keserű Barna Arnold, 2020